régóta nem írtam...

Ez a napló írás nem nekem lett kitalálva.. Próbálkoztam én ezzel fiatalabb koromban is, sok szép naplónak való üres könyv került hozzám, és alíg van bennük valami. Néha az az érzésem, hogy azért, mert üres lehetek, és nincs minek a fejemből kipotyognia, hogy aztán a tollam végéről odafollyon a papírra...

A szakdolgozatomat sincs erőm elkezdeni. Van egy "csomó" anyagom, értsd jegyzetek. Na és... Ebből nem lesz 40 (vagy 60??) oldal. Ezek olyan evidens dolgok, amit esetleg a saját mondandómba tudnék belefűzni. Az meg nincsen. Illetve nem sok. Azt hiszem benne vagyok a MÓKUSKERÉKBEN... 9 óra meki jellegű melóra redukálódott a fejemben az, amit csinálok, az, amit dolgozom... (egész nap rohagálok a boltban, kiszolgálok, eladok, jópofizom, és rengeteget keresek, és a drága élet miatt elég sokat is költök...) Előtte 1 óra készülődés-utazás, utána fél óra utazás, hazajövés, evés, ivás, és semmihez nincs már kedvem. Pláne nem blot írni. Szégyelem magam. Picit. Annyira nem, csak épp egy kicsit. Ahogy egy negyedéves főiskolásnak szégyelni kell magát. Főleg magam előtt van ám ez.

Az, hogy megkaptam a vasárnapokat szabadnak, hogy röplabdázni tudjak, csodás. De lószart sem ér, ha a másik szabanapomat a hét közepére teszik, kett szedve a hetem. Ez szar. Holnap 11-től késő estig (rendezvény miatt), csütörtök szabad, péntek szombat meló, és vasárnap szünet. Alvás 10-ig, majd felkelek, jobbra nézek, balra nézek, és mehetek röpire. 1-től 4-ig. Utána már sötét van. ÁÁÁáááá....

Mára elég. HESS!